Adomány a Déri Múzeumnak

A Múzeumbaráti Kör a múzeumalapító Löfkovits Arthur kezdeményezésére jött létre 1927-ben (és szerveződött újjá tíz évvel később Sesztina Jenő elnökletével), azzal a céllal, hogy anyagi és szellemi forrásbázist biztosítson a Déri Múzeum számára. A kör pénzügyi tőkéjét a tehetős alapító tagok (földbirtokosok, kereskedők, ügyvédek, bankigazgatók) ezerpengős hozzájárulása adta, de az ötven pengőben megállapított éves tagdíj sem volt kevés, így a vagyontalan szellemi elit számára már évi tíz pengő megfizetésével is biztosították a belépést: a kör tagjának lenni presztízsértékű volt. A tagdíjakból és az ismeretterjesztő előadások bevételéből a Kör finanszírozni tudta a múzeum kiadványait, segítette a nagyobb értékű műtárgyak megvásárlását, támogatta a gyűjtőutakat és ásatásokat, gyarapította a könyvtárat – cserébe a tagok a múzeum minden szolgáltatásához ingyen juthattak hozzá.

Az utóbbi időben több kísérlet történt a Baráti Kör jeles hagyományainak felélesztésére, hiszen a múzeum ma is rászorulna a polgárok segítségére: erre a szponzori tevékenységre láthattunk példát a mostani rendezvényen. A Baráti Kör megvásárolta és a Képzőművészeti gyűjteménynek ajándékozta Fátyol Viola fényképész fotóműalkotását, amelyet három évvel ezelőtt, a MODEM és a Déri Múzeum Holnemváros kiállítására készített, s amely a múzeumi archiváló munkának állít emléket. 

ünnepélyes átadást Lakner Lajos vezetésével beszélgetés követte a művésznő és a kiállítás kurátorai, Don Tamás és Szabó Anna Viola, valamint dr. Horváth Péter részvételével a helytörténet és a művészet kapcsolódásáról, majd Fátyol Viola Vigh Levente kérdéseire válaszolva bemutatta folyamatban lévő munkáit.

A Baráti Kör példamutatásával mindenkit a tagjai sorába való belépésre ösztönöz, aki a múzeum sorsát szívén viseli, mert ahogy Löfkovits az alapítólevélben megfogalmazta: „A kért áldozat nagy: de Debreczen város közönsége ott volt mindég, ahol szépért, nagyért, jóért áldozni lehetett, s kellett! S ez áldozat kézzelfoghatóan gyümölcsözend, mert a kívánatos műkincseket magunk, gyermekeink s utódaink gyönyörűségére és tulajdonául szerezzük meg. Hiszen a városi múzeum mindannyiunké!”