HU EN
FőoldalRólunkMΩMOΣ XII. Debrecen, 2022. május 18-20.

MΩMOΣ XII. Debrecen, 2022. május 18-20.

Őskori ételmódok – vitaébresztő gondolatok

MΩMOΣ XII. Debrecen, 2022. május 18-20.

 

A konferencia programja

 

„Man ist, was man ißt.” – Az ember az, amit megeszik. …

Tartja a német mondás, átfogalmazva Ludwig Feuerbach eredeti

mondatát („Der Mensch ist, was er ißt.”) 1850-ből (Jacob Moleschott Lehre des Nahrungsmittel. Für das Volk c. könyvének ismertetésében). Bár e szólás több nyelvben is létezik, talán a német az, amely a legjobban és nyelvileg is a legfrappánsabban adja vissza e gondolat igazságát és kettős jelentőségét/jelentését: az ember abból az anyagból épül fel, amelyet megeszik, és az emberi identitás egyik alapvető része az étkezés kultúrája. A 2022-es MΩMOΣ konferencia témájának ezért is választottuk e témát, és az angolban már elterjedt „foodways” szó számunkra megfelelőnek tűnő tükörfordítását: „ételmódok”.

Az ételmódok fogalma magába foglalja az összes tevékenységet, szabályt, kontextust és jelentést, amely az étel termelését, aratását, tárolását, feldolgozását, főzését, felszolgálását és fogyasztását veszi körül. Ennek megfelelően a régészeti maradványok számos aspektusa köthető hozzá. Az étel fogalma körül találkozik a természet és a kultúra: az étel fogyasztása, a táplálkozás nélkülözhetetlen a biológiai fennmaradáshoz, ugyanakkor szükséges a kultúra létrehozásához is. Az emberek és a növények és állatok közötti szoros kapcsolat és interakció elmossa a határokat a „natura” és kultúra egymást kizáró értelemzései (dichotómia) között. Ezen túl az étel/étkezés/ételmód fogalma körül találkozik az ökonómia/gazdaság, az ökológia/környezet, a társadalom és a kultúra számos aspektusa, melyek mind vizsgálhatók, vizsgálandók régészeti módszerekkel.

Az őskor kutatói is a mai világban élnek… mindazon tudás, amivel a mai kor embere rendelkezik, kiindulópont vagy serkentő tényező lehet az őskorban élt ember régészeti emlékeinek értelmezéséhez. Az emberiség története jól mutatja, hogy az evés-ivással kapcsolatban szinte minden egyedi létezési és közösségi kérdés feltehető.

Ha az evés-ivás közösségi vonatkozásaira gondolunk, számtalan műalkotás juthat eszünkbe az emberiség történetéből. Az ókor időszakából két példát említenénk. Platón egyik legtöbbet idézett dialógusa, A lakoma címet viseli első példánk. Benne Szókratész és barátai egy tragédiaverseny győztesének ünnepi lakomáján elhangzott beszélgetését idézi fel Platón. A téma a szerelem égi és földi formája, valamint az ehhez kapcsolható bensőséges szellemi jelenségek értelmezése. Az itt elhangzottak többszintű rejtélyes értelmezési formái ma is

elevenen hatnak… A másik példaként Plautusz, a római szatíraköltő fennmaradt művei közül a leghíresebbet a Trimalchio lakomáját említenénk. A címszereplő, egy felszabadított rabszolga, a római elithez való tartozását igyekszik bizonyítani mindenáron. Ezért a dúsgazdag, fényűző lakomán minden kétértelmű és ellentétes hatású. Az úrhatnámságnak és az identitásvesztésnek olyan hiteles példája ez, hogy Fellini Satiricon címmel készített belőle filmet.

A kereszténység szakrális liturgiájában talán a legerősebb szimbolikus tényező az ún. „úrvacsora”, amely az evangéliumi Jézus-történetben az utolsó vacsorára való emlékezés rítusa. „Ez az én testem és ez az én vérem” – mondta Jézus, miután megtörte a kenyeret és felemelte a boroskupát. Közel kétezer éve minden keresztény hívő tudja, hogy az áldozati szertartásokon a lenyelt ostya és néhány korty bor Jézus testét és vérét jelenti. Ha eltekintünk a közvetlen szakrális vonatkozásoktól, ebből a rituális rendszerből közvetve kibonthatjuk az evés és ivás számtalan közösségmegtartó szimbólumát; emlékezés egy áldozati átváltozásra… azonosulás egy mágikus erővel ható tettel… az emberáldozat valódi és szimbolikus formái… stb.

Napjainkban egyre messzebb kerülünk a természetes falusi életforma és a hagyományos keresztény vallás világától. A mai hírekben az evés és ivás szokásairól sokszor negatív színezetben beszélnek: önpusztító alkoholfogyasztás vagy az elhízást okozó rossz táplálkozás… Az ez iránt érdeklődő témában számtalan műalkotás közül különleges groteszk formájával emelkedik ki Ferreri: A nagy zabálás című filmje. Az 1970-es években, négy köztiszteletnek örvendő, éltes középosztálybeli úr elhatározza, látszólag ok nélkül, hogy egy vidéki franciaországi villában, egy mindenre kész hölgy társaságában halálra zabálják magukat… és meg is teszik!! Másrészt viszont mind a szellemi, mind a tárgyi néprajzi irodalom egészen a múlt század végéig hiteles leírások és elemzések számtalan formáját tartalmazza a természeti környezetben élt falusi emberek evési-ivási szokásairól. Közösségi vonatkozásaiban pedig a menyegző – keresztelő és a halotti tor vizsgálata külön kategóriát képez. Ez a világ még elég közel van ahhoz, hogy ötleteket merítsünk belőle.

Mivel az ételmódokhoz kapcsolódó gyakorlatok kulturálisan konstruált viselkedések mintázatot mutató együttesei, így tudományos vizsgálatra is alkalmasak. Bár első látásra/hallásra – legalábbis egy részük – talán régészetileg megfoghatatlannak tűnik, számos olyan módszer van, amelynek segítségével vizsgálhatók. Ezek alapján a következő témacsoportokat, témákat ajánljuk a konferencia résztvevői figyelmébe:

Az élelem megtermelésének, megszerzésének módja már a 19. század, Lewis Henry Morgan óta alapvető szerepet játszik az őskor felosztásában (savages/barbarians). Az élelemtermelés/-szerzés módjainak vizsgálata, ezek gazdasági és társadalmi aspektusai mind a mai napig fontos témák, és kiemelt tényezők az őskori közösségek gazdasági és társadalmi berendezkedésének, illetve e berendezkedések változásainak kutatásában. Az élelemtermelés/-szerzés alapvető eszközei a közvetlenül az élelem forrását vizsgáló archeozoológia és archeobotanika, az egyes lelőhelyeken előkerült állati és növényi maradványok elemzése, értelmezése, összehasonlítása térben és időben. A termelés/beszerzés vizsgálható az ahhoz használt eszközökön keresztül a vadászatfegyverektől a növénytermesztés különböző fázisaihoz kapcsolható eszközökig, melyeket lehet tipológiai és funkcionális szempontból egyaránt elemezni. Ezek kontextusa fontos adatokat nyújthat az adott közösségek gazdasági-társadalmi berendezkedése és az élelemtermelés feletti esetleges kontrol szempontjából is. Az állati és növényi maradványokon számtalan természettudományos vizsgálat végezhető (pl. stabil izotóp, genetika), melyek segítenek azonosítani azok eredetét, mobilitását, termelési/tenyésztési módozatait.

Ehhez az aspektushoz kapcsolódik szorosan a környezet vizsgálata, és annak hatása az élelemtermelésre. Klimatikus és talajtani tényezők, változások mind szerepet játszanak a különféle élelemtermelési módok kialakulásában, változásaiban. A természetes vegetáció, a vadon elérhető növények és állatok szintén alapvető élelemforrások az őskor minden fázisában.

Az élelem tárolása is vizsgálható egyrészt az ásatásokon dokumentált, tároló funkcióval rendelkező (feltételezhetően méhkas alakú, szűk szájú, zárható/lefedhető) gödrökön keresztül, valamint a tárolóedények szempontjából. Fontos lehet ezek struktúrája, jellege, kapacitása, a többi objektumhoz/házhoz/tárgyhoz való térbeli viszonya, melyeken keresztül demográfiai tényezőkre, társadalmi/gazdasági egyenlőtlenségekre, akár tulajdonviszonyokra is lehet következtetni.

A feldolgozás fázisa szintén vizsgálható magukon az állati és növényi maradványokon, a rajtuk megfigyelhető feldolgozási nyomokon, illetve térbeli helyzetükön keresztül. A feldolgozás eszközei szintén erre a fázisra nyújtanak információt: pl. őrlőkövek, mozsár, különféle specializált edények (köpülés, pácolás, tartósítás). Ezek formai-funkcionális elemzése, használati nyomai is fontos információk, akárcsak az eszközökön megmaradt mikroszkopikus maradványok (pl. fitolitok, keményítő szemcsék).

Az ételkészítés/főzés fázisa is több szempontból vizsgálható. Tanulmányozhatók a különféle tüzelőhelyek, tűzhelyek, kemencék formai-funkcionális szempontból, melyeket

eltérő készítési eljárások során használhattak. A főzés/készítés különféle fajtái azonosíthatók az állati csontokon is. A főzés közvetlen eszközei az edények (kerámia és fém), amelyek elemezhetők csupán formai-funkcionális szempontból, de vizsgálhatók a használati kopásnyomok, csorbulások, törések, vagy a kormosodás mintázatai. Kémiai módszerekkel vizsgálható az edények egykori tartalma is (lipidek, fehérjék). Különleges esetekben akár az ételmaradványok közvetlenül is elemezhetők.

A fogyasztás fázisát is több forrás alapján, több szempontból elemezhetjük. A kerámia étkészletek vizsgálhatók formai-funkcionális szempontból, illetve használati és kopásnyomok alapján. A kémiai módszerek a tálalóedényeknél is fontos eredményeket hozhatnak, és szerves maradványok a fogyasztáshoz használt kerámián is előkerülhetnek. Fontos forrás lehet az emberi maradványok ilyen szempontú vizsgálata. A hagyományos embertani vizsgálatok számos, étkezéssel kapcsolatos információt tudnak szolgáltatni (pl. alultápláltsággal kapcsolatos patológiák). A stabil izotópok egyes formái (N, C, S) is kifejezetten a táplálkozásra nyújtanak információt. Egy másik, új vizsgálati módszer a fogkő biokémiai elemzése. Külön említést érdemel a fogyasztás különleges formáinak a vizsgálata, többek között a lakomák, ünnepi és rituális étkezések azonosításának, társadalmi szerepének és jelentőségének kérdése.

Végezetül kiemelhetjük, hogy a kísérleti régészet módszereivel az ételkészítés és fogyasztás gyakorlatilag minden fázisa vizsgálható.

 

Jelentkezési lap letöltése a Momosz XII. konferenciára

Kövess minket:

YouTube
Feliratkozás hírlvélre
Déri Múzeum Régészeti Tár - Minden jog fenntartva © 2020 - 2022
4026 Debrecen, Déri tér 1.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!muezumired!kukac!ired">E-mail: uh!pont!muezumired!kukac!ired
készítette: WebDeb.hu