HU EN
FőoldalTárgymesék – Skófium és patyolatkendő

Tárgymesék – Skófium és patyolatkendő

Az 1913-as esztendőben a Déri Múzeum akkori igazgatója, Zoltai Lajos felhívást intézett az esperesekhez a templomokban lévő festett virágos, vagy faragott mennyezetek, karzatok, szószékek, úrasztalok, padok összeírása érdekében. Nem lehet véletlen, hogy éppen ebben az évben került a múzeumba az 1738-ban készült aranyhímzéses úrasztali patyolatkendő, amely a fotón látható.

 

 

Az úrihímzés kialakulása a 16. századra esett, és amint a megnevezés is sejteti, úri igényeket elégített ki. Elnevezése a 19. században terjedt el. Az udvari élet ceremóniáit emelő díszabroszként, jegykendőként, díszes lepedőhímként, párnahajként vagy szószéktakaróként, úrasztali terítőként, az úrvacsora osztásakor használt serleg, illetve tányértakaróként úri vagy egyházi funkcióval használták.

Abban a korszakban született meg és teljesedett ki, amikor a magyarság a legsúlyosabb harcait vívta a törökök ellen. A gyászos emlékezetű mohácsi csata után három részre szakadt az ország. Éppen erre a háborúkkal terhes, 150 éves korszakra esik az úrihímzés virágkora. A három felé darabolt országban a magyarság mégis nemzeti egységben maradt. Ez tükröződik kultúrájában, művészetében, szokásaiban és viselkedésében is. Ez a magyarázata annak, hogy az ország területén egységes hímző stílus alakulhatott ki.

A hímzőfonalak közül a legdrágább a skófium. Az aranyból, ezüstből vagy aranyozott ezüstből húzott vékony drótszálat nevezték így.

A református templomok úrasztali kendői a magyar úrihímzés legérdekesebb példái. A 17-18. század során szerelték fel a hívek egyházukat, templomaikat tehetségük és anyagi lehetőségeik szerint szertartási tárgyakkal. Az ezüstpoharak, tányérok, ónedények mellett fontos helyet foglaltak el a terítők.

A református templomokban a fehér falak között ezek a textíliák jelentették a színeket, arany-, ezüstszállal, illetve borvörös, fehér, kék vagy zöld selyemfonalas hímzésükkel. Így természetes, hogy évszázadokon keresztül gondosan őrizték őket. Kevésbé koptak el a használatban, hiszen egy évben csupán néhány alkalommal, úrvacsoraosztáskor kerültek elő.

 

 

A képen a Derecskei Egyház patyolatkendője látható. Aranyfonállal hímezve, sarkaiban egymáson áthajló száron három nagy ananász forma és három kis leveles ág van, alul két bogyós ágacska díszíti. Az oldalak közepén egy álló ananász forma. Úrihímzéseken ritkán előforduló motívum, Hajdú Bihar megyében mégis több ilyen került elő.

Közepén virágokkal megszakított spirál, amely nagy gránátalmában végződik. A terítő felirata: A DERETSKEI RE EKKLESIAE MDCCXXXVIII. A szélen körben csipke teszi még szebbé az úrasztali terítőt.

 

Ormosi Viktória

 

Első megjelenés 2021. február 3-án a Déri Múzeum Hírei között. Link

Kövess minket:

YouTube Instagram Twitter
Feliratkozás hírlvélre
Déri Múzeum - Minden jog fenntartva © 2020 - 2022
4026 Debrecen, Déri tér 1.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!muezumired!kukac!ired">E-mail: uh!pont!muezumired!kukac!ired
készítette: WebDeb.hu