HU EN
FőoldalHírekTrianoni karácsony 2. – A soproni népszavazás emlékei

Trianoni karácsony 2. – A soproni népszavazás emlékei

Jelen írásunk egy cikksorozat második része, amely a karácsonyi ünnepekhez és a HATÁr-sorSOK kiállításhoz kapcsolódik. Elsőként egy debreceni irredenta verseskötetet mutattunk be. A mostani alkalommal egy épp száz éve történt eseménnyel, a soproni népszavazással foglalkozunk. A sorozat utolsó részében Erzsébet királynéval kapcsolatos képeslapok lesznek középpontban, melyek Löfkovits Artúr egykori órásmester és múzeumigazgató gyűjteményében találhatók.

100 éve, 1921. december 14. és 16. között népszavazást tartottak Sopronban és környékén, melynek eredményeként a terület Magyarországon maradt, Sopron pedig elnyerte a leghűségesebb város, a Civitas Fidelissima címet. A HATÁr-sorSOK kiállítás és katalógusa számos tárgyi emlékkel idézi meg a népszavazást és az azt megelőző eseményeket. A következőkben ezeket tekintjük át röviden a tárgyi anyag és a debreceni lapok (Debreczeni Újság, Egyetértés, Tiszántúli Hírlap) segítségével.

 

A trianoni béke nem rendezett minden határkérdést, egyes helyeken a határ pontos meghúzására később került sor. A döntés értelmében Nyugat-Magyarországot 1921 augusztusában kellett volna átadni Ausztriának, azonban a területek átengedését megakadályozta a Prónay Pál alezredes által vezette Rongyos Gárda felkelése. A mozgalmat hallgatólagosan a magyar kormány is támogatta, miközben igyekezett tárgyalások során elérni a népszavazás kiírását. Az egyeztetésekkor megállapodtak abban, hogy a térség antant felügyelet alá kerül sorsának rendezéséig. Erre viszont 1921. október 4-én Prónay kikiáltotta a Lajtabánságot, s saját címert és bélyegsorozatot bocsátott ki reprezentációs céllal. Ekkor olasz közvetítéssel tovább folytatódtak a tárgyalások. Ausztria és Magyarország hamarosan megegyezett, és a velencei megállapodás értelmében a népszavazásért cserébe a magyar kormány vállalta a területek kiürítését. Így az új állam nem volt hosszú életű – alig egy hónapig állt fenn –, Prónay Pált hatalmának feladásáról maga Horthy Miklós győzte meg személyesen.

A fenti események közjátéka volt IV. Károly visszatérési kísérlete, aki 1921 tavasza után októberben is sikertelenül próbálta meg a trón és az ország feletti hatalom visszaszerzését. A Habsburg-restaurációt a külpolitika nem támogatta. Ezt az antant egyébként sem nézte volna jó szemmel, miként a környező országok is fegyverrel válaszoltak volna. A legitimistákon és a katonák kisebb csoportján kívül nem akadt támogatója az egykori uralkodónak. A királykérdést, a visszatérésben résztvevők sorsáról való döntést 1921 decemberében tárgyalták meg a parlamentben, ugyanekkor alakult meg Bethlen István miniszterelnök új kormánya.

 

Így 1921 decemberében a sajtó fő témái a fentebb leírtak voltak, de számos népszavazással kapcsolatos hír is megjelent a debreceni lapokban. December 4-én arról értesülhettek az Egyetértés olvasói, hogy Nyugat-Magyarország pacifikálása megtörtént. Ez a népszavazás kiírásának feltétele volt, ugyanis innentől számítva a 8. napon megtarthatták a szavazást. Pár nappal később a szavazási szabályok is ismertté váltak, melyeket plakátok útján tett közhírré a soproni tábornoki bizottság. Ennek értelmében a voksolás titkos, az eljárást egy központi bizottság felügyeli, melyben Ausztria és Magyarország egy-egy képviselője is helyet foglal, míg „a szavazatok felbontását kizárólag antant tisztek fogják végezni”. (Debreczeni Újság, 1921. december 6.)

 

A szavazást megelőzően komoly propagandaháborút folytattak a felek plakátokkal és röpcédulákkal, illetve agitátorokkal. Ausztria a német nyelvű képes röpcéduláin többnyire az első világháború utáni káosszal próbálta elrettenteni Magyarországtól a lakosságot, míg a magyar oldal többnyelvű céduláival pozitívabb hangvételben, az érzelmekre és a hazaszeretetre hatva buzdított a maradás mellett. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem volt ritka eset a röpcédulák hamisítása, azaz a felek a másik nevében is bocsátottak ki felhívásokat elrettentésül. A hazai sajtóban nagy hangsúlyt kapott az osztrák propagandatevékenység, amelyet negatív színben tüntettek fel. Főként kommunista érzelmű „ágens provokatőrökről” írtak, akik moszkvai kenőpénzt kaptak tevékenységükért, s nem riadtak vissza a „magyar érzelmű németek véresre verésétől” sem. (Tiszántúli Hírlap, 1921. december 7.) A Déri Múzeum történeti gyűjteményében a plakátháború anyagából számos darab megtalálható, amelyek közül néhány a kiállításban is megjelenik. A gyűjtemény még 1921-ben került a múzeumba a soproni Erdőmérnöki Főiskola egyik hallgatójától, aki a leltárkönyvi bejegyzés szerint részt vett az 1921. augusztus vége és október közepe között zajló nyugat-magyarországi felkelésben. Az intézmény almanachját böngészve megtaláltuk az ajándékozó nevét, aki debreceni születésű volt, ami magyarázza a dokumentumok múzeumba kerülését. Az anyag teljessége pedig azzal indokolható, hogy az adományozó feltehetően maga is részt vett a soproni népszavazást megelőző propagandában, amelynek aktív szereplői voltak a főiskolai hallgatók: „Mi balekok [elsőéves hallgatók] a szavazólisták összeállításával, másolgatásával, falragaszokkal, röpcédulákkal foglalkoztunk. Szolgálatot nappal és éjszaka egyaránt teljesítettünk. Az osztrák falragaszokat eltávolítottuk, magyart ragasztottunk ki. A röpcédulákat még a szavazás napján is kézbe adtuk, szórtuk és antant járőr esetén menekültünk.” (Szeghalmi (Szisz) Ferenc visszaemlékező levelének részlete. Idézi: ifj. Sarkady Sándor: A Bánya-, Kohó- és Erdőmérnök-hallgatók Ifjúsági Köre Sopronban (1919–1948). Doktori disszertáció)

 

Ugyancsak végig lehetett követni a sajtóban a szavazást. A titkos voksoláson kilenc település 20. életévüket betöltött, állandó helyi lakcímmel rendelkező állampolgárai vehettek részt. A szavazás napján két cédulát kaptak a szavazók: egy vékonyabb kék papírt Magyarország felirattal három nyelven (magyar, német, horvát), míg a sárga, kicsit vastagabb cédulán Ausztria neve szerepelt. A lapokat egy borítékba kellett rakni, eltépve azt, ahová nem szeretett volna kerülni a szavazó. A cédulák hitelességét a rajta szereplő a soproni katonai bizottság pecsétje szavatolta. A múzeum gyűjteményében lévő és jelenleg látható szavazólapok később, az 1930-as évek végén kerültek be a Déri Múzeumba az akkori városi téglagyár igazgatójának jóvoltából.

 

A sajtóértesülések szerint az osztrák fél igyekezett megakadályozni, illetve megzavarni a szavazást: először elterjesztette, hogy a népszavazást elhalasztották december 18-ra (valóban kérvényezték a halasztást, amelyet nem hagytak jóvá), az osztrák képviselő nem volt jelen a szavazás napján (később erre hivatkozva kísérelték meg elérni a szavazás eredményének érvénytelenítését), máshol pedig ágyúszóval próbálták megzavarni a szavazókat. Továbbá olvasható volt, hogy „híre járja, hogy az osztrák agitátorok körülbelül 1000 szavazatot vettek 3000 koronás árfolyamon. A legtöbben elfogadták a pénzt, de azért Magyarországra adták szavazatukat. Az osztrákoknak ez összesen 30 millió koronájába került”, a lapok szerint „fütyülünk rájuk, a háromezrest zsebre vágtuk” rigmust énekelték az így cselekvők. (Egyetértés, 1921. december 16.) A kortárs beszámolók alapján a szavazás kimenetele várható volt, elárulta a cédulák eltépésének hangja, a borítékok vastagsága, de ugyancsak árulkodó volt az, hogy a soproni tömeg a szavazás napján „Éljen Magyarország, Magyarország maradunk, Le az osztrák bolsevikekkel, Vesszen Ausztria” felkiáltással várakozott. (Tiszántúli Hírlap, 1921. december 15.) A következő napokban az újságok címlapokon foglalkoztak a szavazás eredményével, azzal, hogy a nyugat-magyarországi terület egy része Magyarországon marad. A Tiszántúli Hírlap Sopron miénk marad! (1921. december 15.), illetve Győztünk Sopronban! (1921. december 18.) címmel adott terjedelmes beszámolót az eseményekről és a végeredményről. A Debreczeni Újság az örvendetes hírek közlésekor a Szózat sorait idézte: „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!”, s jövőbeli reményét fejezte ki: „Ezzel a népszavazással aktívabb lett és reményekben gazdagabb a mi jövőnk is.” (1921. december 19. és 20.) Az Egyetértés harangzúgás és lobogózás közepette fejezte ki örömét, s biztatta olvasóit is: „Adjunk kifejezést ez örömünknek azzal, hogy lobogózzuk fel házainkat. Minden épületen repkedjen, szálljon büszkén a győztes háromszinü lobogó. Lobogása hajtsa Sopron felé örömünk érzéseit.” (1921. december 18.)

Örömüket a hivatalos politikai körök is kifejezték, városok, egyetemi szervezetek és testületek küldtek üdvözlő dísztáviratokat Sopron lakosságának. A karácsonyi ünnepeket követően pedig újabb pozitív fejleményről számoltak be a lapok: a szövetségközi tábornoki bizottság karácsony napján tette közzé, hogy a nagykövetek tanácsa elfogadta a népszavazás eredményét, így a terület Magyarország birtokába kerül, amelyet a bizottságtól 1922. január 1-jén vehet át. (Debreczeni Újság, 1921. december 28.)

 

Váradi Katalin történész-muzeológus

 

Felhasznált irodalom:

• Az erdészeti felsőoktatás 200 éve. Emlékkönyv, Selmecbánya 1808 – Sopron 2008. III. kötet. Sopron, NymE Erdőmérnöki Kar, 2008.

• Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1-2. rész. Soproni Szemle, 2003. (57. évf.) 1. sz. 3-19. old. és Soproni Szemle, 2003. (57. évf.) 2. sz. 124-142. old.

• Bottlik József: Nyugat-Magyarország sorsa, 1918-1923. Vasszilvágy, Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2012.

• Debreczeni Újság, 1921. december

• Egyetértés, 1921. december

https://pangea.blog.hu/.../sopron_es_szentpeterfa_ket...

• Ifj. Sarkady Sándor: A Bánya-, Kohó- és Erdőmérnök-hallgatók Ifjúsági Köre Sopronban (1919–1948). Doktori disszertáció

• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, 1999.

• Tiszántúli Hírlap, 1921. december

• Egyetértés, 1921. december · https://pangea.blog.hu/.../sopron_es_szentpeterfa_ket...

• Ifj. Sarkady Sándor: A Bánya-, Kohó- és Erdőmérnök-hallgatók Ifjúsági Köre Sopronban (1919–1948). Doktori disszertáció

• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, 1999.

 

Jegyárak

Teljes árú belépőjegy
(Déri Múzeum, Medgyessy Ferenc Emlékkiállítás, Debreceni Irodalom Háza)
1800 Ft/fő
Kedvezményes belépőjegy (6-26 év között, 62-70 év között)
(Déri Múzeum, Medgyessy Ferenc Emlékkiállítás, Debreceni Irodalom Háza)
900 Ft/fő
6 éven aluliaknak
Ingyenes
70 év felettieknek
Ingyenes
Családi belépő (2 felnőtt és max. 3 iskolás korú gyermek)
(Déri Múzeum, Medgyessy Ferenc Emlékkiállítás, Debreceni Irodalom Háza)
3500 Ft/ Család
Időszaki kiállítás - Teljes árú belépőjegy
600 Ft/fő
Időszaki kiállítás - Kedvezményes belépőjegy
(6-26 év között, 62-70 év között)
300 Ft/fő
Időszaki kiállítás - Családi belépő
(2 felnőtt és max. 3 iskolás korú gyermek)
1.200 Ft/család
Tárlatvezetés (a Déri Múzeumban kiállítási egységenként)
5000 Ft/Csoport

Amennyiben vendégeink tárlatvezetést igényelnek, kérjük azt a látogatás előtt legalább 2 héttel jelezzék az alábbi elérhetőségeken: +36 52 322 207 /139-es mellék

2021. december 17.

Kövess minket:

YouTube Instagram Twitter
Feliratkozás hírlvélre
Déri Múzeum - Minden jog fenntartva © 2020 - 2022
4026 Debrecen, Déri tér 1.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!muezumired!kukac!ired">E-mail: uh!pont!muezumired!kukac!ired
készítette: WebDeb.hu