Az egykor a Déri Múzeum helyén található Füvészkert megalapításának gondolata annak a baráti körnek köszönhető, amelynek Fazekas Mihály, Diószegi Sámuel, Földi János, Szentgyörgyi József mellett Csokonai is tagja volt. Az aktívan kertészkedő és botanizáló társaság munkájának eredménye az 1807-ben megjelent Debreceni Füvészkönyv, amely a növények népi és tudományos elnevezése mellett számos újonnan kitalált, azóta meghonosodott nevet is tartalmaz. A növény- és szógyűjtéshez a kertet végső menedéknek tekintő Csokonai is hozzájárult, aki ekkor írt verseiben a szemlélődő életforma eszményét hirdette.
A Kollégium és a Nagytemplom között ma is megtalálható Emlékkert a hivatalos Csokonai-kultusz működtetésének tere. A debreceni polgárság, a 19. század végén, felismerve a költőben a város és a nemzet „nagy emberét”, spontán mozgalmat indított szobrának felállítására, majd egyesületet hozott létre a leendő szobor helyének parkosítására, s ott további szobrok elhelyezésére. A tárlóban és az üvegházi falon az Emlékkert Társulat működésének dokumentumai, jegyzőkönyve láthatók. Így többek között Izsó Miklós levele is, melyet Csanak Józsefhez írt. Az alkotó akkor írta sorait, amikor 1865-ben Debrecenbe indult, hogy több mint fél évre ideköltözve, elkészítse a Csokonai-szobor nagymintáját, s ehhez műterem biztosítását kéri a szobrot megrendelő Emlékkert Társulattól. A művész és megrendelői között fennálló, kezdetben szívélyes viszonyt azonban a munka során annyi érdekellentét mérgezte, hogy a szoboravatáson végül sem a mű kezdeményezője, az akkorra lemondott társulati elnök, Csanak József, sem maga Izsó nem jelent meg.
Narrátor: Dallos-Nagy Krisztina
A videót készítette: Ősz Attila