A Hónap Műtárgya - 2022 Február: Tüskés Tibor levele Mocsár Gáborhoz

„Az Alföld egy kicsit tüskés, a Jelenkor egy kicsit mocsaras.” (Mocsár Gábor által Mesterházi Lajosnak tulajdonított szójáték)

Tüskés Tibor írása válasz Mocsár Gábor korábbi levelére (egy, a hagyatékban található levél alapján Mocsár február elején kérte el Tüskés Tibor levelezési címét az Alföld szerkesztőségétől), melyben arra kérte a Jelenkor egykori főszerkesztőjét, hogy elevenítse fel 1964 eleji, az Alföld, illetve a Jelenkor főszerkesztői pozíciójából történő eltávolításuk történetét, illetve küldje el neki azokat az akkori leveleket, melyeket Mocsár ekkoriban Tüskésnek írt. Mocsár 1988 elején önéletírásának harmadik kötetén dolgozott, melynek első része (…eleitől fogva) 1986-ban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában, második egysége pedig ugyancsak a megjelenés előtt állt, de majd csak az író halálát (1988. december 3.) követően látott napvilágot 1989-ben, szintén a Magvetőnél (Minden időben. Irodalmi önéletírás, 1946-1957). Az önéletírás harmadik, befejező része (Magamban bízva) teljes egészében azóta sem jelent meg nyomtatásban, ugyanakkor halála előtt az író lezárta a kéziratot, így alábbi írásban – egyéb források mellett – ez alapján igyekszem felvázolni Mocsár 1964-ben történő leváltásának történetét.

Mocsár Gábor 1962-ben a Hajdú-Bihari Naplótól került az Alföld főszerkesztői székébe. Az 1950-ben, Építünk néven alapított periodika ekkoriban (felső utasításra) éppen az átalakulás folyamatában volt, egyebek mellett a korábban jellemző kéthavi megjelenésről is Mocsár főszerkesztői regnálása idején álltak át a havi megjelenésre (az 1963/3. számtól kezdődően). Mocsár 1962 július elején vette át a folyóirat főszerkesztését, az Alföld 1962/4-es (július-szeptember) számában Frontnyitás idején címen közölt programadó írást, melyben körvonalazta az Alföld új irányvonalát.

Ezt követően, 1963 októberben, az Irodalomtörténeti Társaság debreceni vándorgyűlésén – némileg szokatlan módon – az Alföld legutóbbi lapszámának megvitatása is a hivatalos program részét képezte. Ekkor a korszak befolyásos irodalomtörténészi közül Szabolcsi Miklós, Pándi Pál és Béládi Miklós is mérsékelt kritikával illette a Mocsár által főszerkesztett első lapszámot, „falu-centrikusságot”, „népi-konzervativizmust”, és „Pest-ellenességet” emlegettek, amely felveti az ekkoriban kárhoztatott irodalmi „irányzatosság”, „klikkesedés” veszélyét. Szabolcsi a Népszabadság 1962 október 28.-i számában Eszmék és téveszmék címen közölt írást, melyben, bár nem nevesíti a folyóiratot, a vándorgyűlésen elhangzott kritikák érvrendszeréből kiindulva listázza az akkori irodalom szerinte káros tendenciáit. Mocsár az Alföldben összegzi a vita tapasztalatait, majd az 1963/1-2-es számban Min vitatkozunk? címen publikál cikket, melyben az irodalompolitikai konzervativizmust kárhoztatja, amely a szocialista népiségben, az Alföld új törekvéseiben régi fenyegetéseket (a népi írók két háború közötti szellemiségét) lát.

Az 1963-as év első fele viszonylagos békében telik, ősszel azonban újrakezdődnek az Alföldet érő támadások, miközben ezzel párhuzamosan a pécsi Jelenkort is számos kritikával illetik az országos sajtóban, „kispolgári nézetek terjesztésével”, „urbánussággal”, sőt, egy Gulyás Pálra emlékező cikk szerencsétlen megfogalmazása (vagy felületes szerkesztése) miatt fasizmussal is megvádolják a folyóiratot.

Vélhetően a szolidaritás jegyében is, 1963 decemberének elején a két folyóirat kölcsönösen meglátogatja egymást: december 8-án Alföld-estet szerveztek Pécsett, míg december 12.-én a Jelenkor szerkesztői látogattak Debrecenbe. Ugyancsak december 8.-án a Népszabadság Tévedések és torzítások címen közöl névtelen (a szerző, mint később kiderült, ugyancsak Szabolcsi Miklós lehetett), következtetései alapján egyfajta feljelentésnek is beillő cikket, mely sorra veszi az Alföld és a Jelenkor „bűneit”. A Hajdú-Bihar Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya nem is tétlenkedik, mindössze három nappal a Népszabadság cikkét követően, december 11.-én Az Alföld irodalmi és művészeti folyóirat színvonalának megjavítására címen fogalmaznak meg javaslatot, melyben már előirányozzák az új főszerkesztő kinevezésére irányuló döntést is. A folyóirat elleni legfőbb vád „a népi írók kritikátlan megítélése, a narodnyik nézetek tudatos terjesztése”. A javaslat emellett Mocsár magánéletében is „vájkál”, megállapításai szerint a szerkesztőségi ülések a főszerkesztő „családi életének problémái” miatt rendszertelenül kerülnek megtartásra. December 19.-én a Városi Párbizottság, december 20.-án pedig a Magyar Írók Szövetségének Választmánya is vizsgálja az Alföld ügyét. Az ülésen felsorolják az Alföldben az elmúlt időszakban megjelenő szépirodalmi (például a következő elbeszélések: Lajtha Kálmán, Stabilla Éva; Moldova György, Babiloni kubikos; Rácz Tibor, Hazug Jézuska; Végh Antal, Anna feketében), illetve szaktudományos, esszéisztikus írásokat (Kiss Ferenc, Legújabb líránk állapotáról; Niklai Ádám, Városellenesség?; Barsi Dénes, A hetvenéves Szabó Pálról legújabb könyve ürügyén), melyek részleteikben, illetve összhatásukat tekintve „károsnak” minősülnek. December 30.-án a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése is napirendre tűzi az Alföldet, a folyóirat 1964 januári számán azonban még főszerkesztőként szerepel Mocsár Gábor neve. Majd csak az 1964/2-es lapszámról kerül le, melyben a szerkesztőbizottság (Mocsár szerint a cikk szerzője valójában utódja, Baranyi Imre) Számvetés, tanulságok, feladatok címmel közöl önkritikát gyakorló írást az elmúlt időszakot követően.

Mocsár leváltása után Szegedre költözött, és a Tiszatáj folyóirat szerkesztésében, illetve a helyi könyvkiadó irányításában vállalt szerepet, s majd csak egy újabb irodalompolitikai ügyet, a Tiszatáj 1986-os felfüggesztését (a folyóirat közölte Nagy Gáspár A fiú naplójából című versét, melyben a hatalom ’56-os áthallásokat azonosított) követően költözött vissza Debrecenbe. Tüskés Tibor 1964 közepéig irányíthatta a Jelenkor szerkesztését, ezt követően őt is leváltották, helyét Szederkényi Ervin vette át. Az 1963-as általános amnesztia évének környékén lezajló folyamat jól érzékelteti, hogy a hatalom természete csak átalakult, de nem változott meg gyökeresen. Az Alföld és a Jelenkor párhuzamos sorsa pedig a (leegyszerűsítően nevezzük így) „népi-urbánus” konfliktusok egy sajátos, rendhagyó epizódjaként vonulthatott be az emlékezetbe.

Források:

Az Alföld folyóirat levelei Mocsár Gáborhoz, K.X.2006.1.656.1–17.

Az Alföld, a Jelenkor és a Tiszatáj folyóiratok, illetve a Népszabadság korábbi lapszámai

Mocsár Gábor, …eleitől fogva, Bp., Magvető, 1986.

Mocsár Gábor hagyatékából jelentések, viták, cikkek az Alföldről, K.X.1.185.1–23.

Mocsár Gábor író-olvasó találkozón (?), D.X.2007.1.70.

Mocsár Gábor Jelenkortól kapott levelei, K.X.2006.1.652.1–7.

Mocsár Gábor, Minden időben, Bp., Magvető, 1989.

Mocsár Gábor, Magamban bízva, D.X.2007.1.168.

Tüskés Tibor levele Mocsár Gáborhoz, K.X.2006.1.374.

Pótor Barnabás

segédmuzeológus