„Új esztendő, vígságszerző, most kezd újulni…”

Az óesztendő utolsó és az újév első napja számos, ma is élő néphagyománnyal bővelkedik. A szokások jellemzően e napokon is az emberi élet, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak. Országosan elterjedt szilveszteri népszokás volt a gonoszűző zajkeltés. Ezt nevezik kongózásnak vagy csergetésnek is, melynek ma is élő szokáshagyománya – mondai elemekkel összekapcsolva – a közeli Hajdúszoboszlóról ismert. Az év végi gonoszűző szokásban gyökerezik napjaink szilveszterének tűzijátékkal vagy petárdával való zajkeltése is. A kongózáshoz tartozott az ún. gulyafordítás is. Hajdúdorogon például engedélyt kérve, hogy „megfordíthassák a Szent Péter csordáját” kongattak, énekeltek és tréfás versekkel kérték az adományt: 

„Bemennék én tihozzátok,

Ha van jó erős pálinkátok,

De ha nincsen pálinkátok,

be sem megyek tihozzátok.”

E zajos felvonulás gyakran kapcsolódott össze a vénlánycsúfolás szokásával is ezen a napon. Az észak-keleti országrészen az ún. szűzgulyahajtás során a legények felkiáltására, „Kinek van szűz gulyája, hajtsa ki a szűzgulyára!” az érintett leányoknak ki kellett jönni a házból, és a legények játékos ostorcsattogtatások közepette „hajtották végig őket” a falun.

Szilveszterhez is kapcsolódik halál- és időjárásjóslás. Jászdózsán például úgy tartották, aki a hálaadó istentiszteletről hazamenet elesett az úton, meghalt még abban az évben. A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt. Berettyóújfaluban a szép, tiszta időre azt mondták: „Szilveszter végezte jól nekünk az időt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!” Legismertebb szilveszteri időjárásjósló étel a hagyma volt, és az ún. hagymakalendárium segítségével igyekeztek az év esős és száraz napjait megjósolni. Egy fej vöröshagymát ízekre szedtek, kiválasztottak 12 egészséges lemezt, és mindegyikbe egy csipetnyi sót szórtak. A hagymalemezeket sorban egy tányérba vagy tepsibe tették, megjegyezve, hogy melyik milyen hónapot jelöl, és az óév utolsó estéjén feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, s úgy tartották, az a hónap lesz esős, s amelyik száraz maradt, abban a hónapban nem lesz eső a néphit szerint.

A szilveszteri férjjósló szokások sorában legismertebb a hajadon lányok babonás gombócfőzése vagy ólomöntése is. Szilveszter estéjén 13 gombócot készítettek, és 12 cédulára férfineveket írtak fel. Éjfélkor a forró vízből kikapták azt a gombócot, amelyik először jött fel, és amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték jövendő férjüket. Ha viszont a cédula nélküli gombócot hozta fel a víz először, akkor a néphit szerint abban az évben nem ment még férjhez a lány. Az ólomöntés során a megolvasztott, majd kihűlő ólom alakjából jósolták meg majdani férjük foglalkozását.

Újév első napján országszerte férfit vártak látogatónak, mert úgy tartották, szerencsét és hím állatszaporulatot hoz. E napon semmit sem adtak kölcsön, mert akkor egész évben minden „kimegy majd a házból”. Szokás volt újév napján korán reggel a kútban mosdani, hogy egész évben frissek, egészségesek legyenek.

Jól ismert, és máig tartja magát a meghatározott szilveszteri és újévi ételek fogyasztásának vagy éppen tiltásának szokása. Tilos volt baromfihúst enni e napon, mert úgy tartották, kikaparja a szerencsét, vagy „elrepülne a szerencse”. Ezzel szemben a disznó előretúrja a szerencsét, ezért abból sokat kell enni ezeken a napokon. A néphit szerint sok szemes terményt, lencsét, rizset vagy kölest kell enni, mert a sok apró mag pénzbőséget jelent az újesztendőben. Szokás volt egész kenyeret szegni ilyenkor, hogy mindig legyen a családnak kenyere, de szívesen sütöttek rétest is, hogy „hosszúra nyúljon az esztendő”, sokáig éljenek. A tiltott ételek között volt ezen a napon például a kása Hajdúszoboszlón, mert attól féltek, kiütésesek lesznek, az Ipoly mentén pedig a mák, mert abban hittek, hogy sok lesz a bolha a háznál. A mai napig kedvelt szilveszteri étel a kocsonya, amelyhez régen férjjóslás is kötődött. A felvidéki Lónyán például a kocsonya elfogyasztása után a hajadon lányok kiválasztottak egy csontot, kitették az udvarra, és úgy hitték, akiét a kutya elviszi az éjszaka, az a lány még abban az évben férjhez megy.

Sokáig tartotta magát az óévbúcsúztató és az újévköszöntő énekes kántálás szokása, amikor házról házra járva köszöntötték egymást az ismerősök és a rokonok. Országszerte ismert és elterjedt volt az alábbi, egyházi eredetű kántáló ének:

„Új esztendő, vígságszerző,

Most kezd újulni.

Újulása víg örömet

Szokott hirdetni.

Hirdeti már a Messiást

Eljöttnek lenni.

Légyetek a nagy Istennek

Igaz hívei!

Alsó kék ég, felső kék ég,

Dicsérd uradat;

Urad áldjad, menny, föld, tenger,

Te megtartódat

Megtartódnak, táplálódnak

Mondj hozzánnákat.

Hozsánna Néked, Úr Jézus

Mondj jónapokat!

Áldott Jézus, dicső Krisztus,

Kedvezz népednek!

Bor-, búzával, bő terméssel

Látogasd őket!”

Békés és boldog új évet kíván Mindenkinek a Déri Múzeum!

Dr. P. Szászfalvi Márta, etnográfus-főmuzeológus