Déri Múzeum

Tárgymesék

Kincsek a raktár mélyéről

Varázslat, mágia, gemmák!                             

A feljegyzések szerint Déri Frigyes a gemma (vagyis a vésett drágakő/féldrágakő) gyűjteményét 1919. június 7-én, 3000 koronáért vásárolta meg Bécsben Karl Hollitzertől. A feljegyzésben darabszám nem szerepel, a műtárgyak származási helyeként Brigetio van megjelölve. Azonban okkal feltételezhető (Gesztely Tamás tanulmánya alapján), hogy a műtárgycsoport nem egyetlen településről származik, hanem Pannonia északi limesének több pontjáról.
     A jelenleg 95 ókori gemmát tartalmazó gyűjteményben található két igazán különleges darab, melyeket a kutatók varázsgemmaként azonosítottak. Nagy Árpád Miklós a varázsgemmák mibenlétét a következőképpen fogalmazta meg:
     „A kutatók varázsgemmának nevezik az ilyesfajta vésett köveket. A név nem ókori, hanem a 20. század elején keletkezett és egy fogalompár értéktelenebbnek tekintett tagjához kapcsolódik: a vallással szemben a varázsláshoz. A név pontosan kifejezi a klasszikus humanitas eszményétől áthatott és jellemzően klasszicista ízlésű ókortudomány irántuk érzett viszolygását: általában a racionalitása miatt csodált görög szellem kihúnyásának szégyellni való dokumentumait látták bennük, a klasszikus antikvitástól idegen („keleti”) szellem képviselőit. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a gyógyító céllal készített köveket aligha tarthatták többre szemfényvesztő kuruzslók kellékeinél. […] Általában véve készítésük menete a következőképpen rekonstruálható. Ha egy varázsló (magosz) megalapított egy varázslatot, pontosan meghatározta, milyen gemmára van szüksége. 

Ennek alapján egy vésnök (scalptor) kivéste a megfelelő darabokat. Ez azonban még mindig csupán váz volt. A gemmát azt tette amuletté, ha a varázsló a beavatás (teleté) rítusa révén beleszőtte a világot uraló erők hálózatába.”

A Déri-féle Antik gyűjtemény varázsgemmái:
1. Mars Ultor
„Álló Mars Ultor szemből, feje oldalra fordítva, páncélruhában, sisakban, hosszú szárú saruban. Előrenyújtott kezében égő oltár felé paterát tart, a másikban lándzsa, lábánál pajzs, körülötte két csillag. Alapvonal. A kidolgozás jellemzői: Zömök, vaskos alak hosszúkás fejjel. Orra háromszög, szája, álla vízszintes  vonalak. Mell- és hasizma 4 függőleges vésés.”

2. Holdsarló és csillagok
„Holdsarló, körülötte hét csillag. A kidolgozás jellemzői: Arányosan megkomponált kép gondosan kidolgozott részekkel.”

Megjegyzés: A Déri-féle antik gyűjtemény a Szépművészeti Múzeummal együttműködve 2014-ben részt vett egy nemzetközi varázs-gemma projektben. Ennek köszönhetően a két gemma bekerült a „The Cambell Bonner Magical Gems” adatbázisba.

Tanagrák: a II. világháború túlélői                             

Déri Frigyes az Antik gyűjteményben található tanagrákat több alkalommal és különböző helyekről vásárolta (1913. június 6., Karlsbad, H.O. Miethke-től, 3 db; 1915. február 18., Bécs, Nicolaus von Scanari, 5 db; 1919. december 16., Bécs, Dorotheum, 1 db)
    A tanagrák II. világháborús története 1944 szeptemberében kezdődött, amikor a háborús viszonyok egyre nehezebbé és feszültebbé tették a cívisváros lakóinak életét. Debrecen ekkor már túl volt az első két bombázáson, ráadásul egyre több hír érkezett a szovjet hadsereg feltartóztathatatlan közeledéséről.
    A Déri Múzeumba szeptember 13-án érkezett meg a Közgyűjteményi Főfelügyelőség rendelkezése, ami ismertette a Kiürítési Rendeletet, és a múzeum anyagát Sopronban javasolta elhelyezni. (Ez később budapesti elhelyezésre módosult).
    A múzeumot igazgató Sőregi János tiltakozása ellenére az utasításnak kötelező érvénnyel eleget kellett tenni, a teljesítésre pedig mindössze három napot kaptak. A munka felügyeletére dr. Vitéz István miniszteri biztost jelölték ki, aki pontos műtárgylistával érkezett az elszállítandó műtárgyakról.
    Debrecen folyamatos bombázása, és a Déri Múzeumot ért telitalálat (szeptember 17.) jelentősen lassították a csomagolást, igaz az intézmény dolgozói is ahol lehetett, igyekeztek lassítani a munkát. 

A kormánybiztos azonban hajthatatlan volt: a vonakodó múzeum vezetőjét a katonaság bevonásával fenyegette meg és a határidőből sem engedett. A múzeum vezetősége végül október 2-ig öt ládát küldött el a fővárosba. A szállítmány „A” jelű ládájába volt elcsomagolva az Antik gyűjtemény öt műtárgyból álló Tanagra kollekciója is.
     A szállítmány sorsa az elszállítás után alig ismert. Ami biztos, hogy a tárgyak a Műegyetem alagsorába kerültek, ahol – legalábbis papíron – a Nemzeti Múzeum szakemberei átvették őket. Az is biztos, hogy az „A”, „B”, „D” és „E” ládákat valamikor feltörték (vélhetően Budapest ostroma során), és szinte az összes, bennük elhelyezett műtárgyat ellopták. A tanagrák többsége azonban – valamilyen csoda folytán – nem tűnt el és nem is sérült meg. 1949 októberében visszakerültek Debrecenbe, ahol 2010-ig (néhány rövidebb időszak kivételével) folyamatosan láthatók voltak az antik kiállítások vitrinjeiben.
    A tanagrák műtárgyleírásait Szilágyi János György készítette el 1957-ben, amikor a Déri Múzeum alkalmazásában állt.

Hopliták, előre!                             

Déri Frigyes, a Déri Múzeum alapítója és névadója, a 20. század első felének meghatározó magyar műgyűjtője volt. Gyűjteményéből egyértelműen kiemelkedik az antik kollekció, mely mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban jelentősnek számít.
    A múzeumalapító által gyűjtött görög, római és etruszk anyagban egyaránt megtalálhatók az ókor jellegzetes szakrális tárgyai és a mindennapok egyszerűbb eszközei is. A színes és változatos gyűjtemény eredetileg 386 műtárggyal rendelkezett. A II. világháború pusztítása azonban jelentősen lecsökkentette az állomány számát, így jelenleg 275 tárgy alkotja a Déri-féle Antik gyűjteményt. A műtárgyak 2010 óta csak időszaki kiállításokon tekinthetők meg.
    A gyűjtemény egyik legrégebbi és legjellegzetesebb darabja az i.e. 8-5. században készült bronz sisak, mely az ókori görög hopliták fegyvertárának jellegzetes darabja volt. A hoplita-sisakoknak számos változata alakult ki az idők során. A gyűjteményben található darab az un. „Korinthosi” főtípushoz tartozik, azon belül pedig az érett archaikus kori „Myros” csoporthoz sorolható.
    Szilágyi János György a következőket jegyezte fel a sisakról:
    Kisebb horpadásokkal. Barnászöld-olajzöld patina. Egy lemezből, kalapálással készült. A nyak felé enyhén befelé ível, kihajló peremén hátul a nyakszirt fölött lyuk. Két oldalt a perem szélén kis bevágás. A peremen poncolt és bekarcolt díszítő-minta fut végig, amely az arcvédő részeken és az orrvédő nyelven is folytatódik: bekarcolt vonalból, majd kitöltetlen sáv fölött kettős bekarcolt vonallal határolt nyelvminta-sorból áll. A szemöldök fölött négy bekarcolt vonal a keretezés.
    Déri Frigyes a sisakot feltételezhetően 1913. július 25-én vagy augusztus 11-én vásárolta Bécsben.

Íme, a császárné!                             

A Déri Frigyes-féle Antik gyűjtemény egyik legszebb és legértékesebb darabja a művészien megmunkált, Julia Domna császárnét ábrázoló márvány mellszobor.
     Julia Domna a syriai Hemesában született 170 körül. Édesapja, Julius Bassianus, a helyi Él-Gabal isten (=Magaslat Istene) főpapja volt.
    A szinte még gyermek Julia minden bizonnyal itt, Syriában ismerkedett meg jövendőbelijével, Septimius Severussal, aki a 180-as évek elején a provinciában állomásozó IV. Legio parancsnoka volt. A pár azonban csak évekkel később, 187-ben házasodott össze.
     Az ifjú feleség nagy hatással volt férjére. Elkísérte legtöbb utazására és mindenben támogatta. Mellette állt akkor is, amikor a Rajna és Duna menti legiók 193-ban császárrá választották és kitört a négyéves polgárháború a Római Birodalomban.
     A véres harcokból győztesen kikerülő Septimius Severus 197-től haláláig egyeduralkodóként gyakorolta a hatalmat, oldalán a hűséges és befolyásos Julia Domna császárnéval.
    211-ben, Septimus Severus halála után két fiuk, Caracalla és Geta kozött kitört a testvérviszály. Anyjuk hiába próbálta fékezni és békíteni őket: Caracalla rövidesen végzett öccsével és követőivel.
    A tragédia után az özvegy császárné visszavonult a közélettől és a szellemi tudományok felé fordult. 217-ben hunyt el súlyos betegségeben, nem sokkal azután, hogy idősebb fia, Caracalla elesett a parthusok elleni háborúban.
    A Julia Domnát ábrázoló mellszobrot Déri Frigyes 1913. november 24-én vásárolta a Dorotheum aukciós házban 781,50 koronáért. A műtárgy korábban Taggiasco bíboros tulajdonában volt. Olvasható, hogy a műtárgyról eredetileg azt feltételeztek, hogy Valeria császárnőt ábrázolja, ám Déri ceruzával kijavította korábbi bejegyzését. A Katalógusban is már a javított név szerepel, igaz „Domna” helyett „Donna”.
    Kádár Zoltán a következőket jegyezte fel a műtárgy művészettörténeti elemzése során:
    „Ez az arckép itáliai márványból készült, erősen átfaragott és kiegészített.[…] Jellegzetes a hajviselet, a fejtetőtől jobbra-balra mintegy kilencszeres hullámban törik meg a nagy, mélyebb és laposabb bevésésekkel gazdagon tagolt parókát alkotva, amely hátul lapos, sugárszerűen elosztott hajcsomókból álló kontyban végződik. A parókától az orr magasságában mindkét oldalt egy-egy finom hajtincs fut előre az arcra. A konty és a haj jobboldala modern kiegészítés. A pupilla befúrt, a belső szemzugban kis fúrónyom. A felső ajak finoman ívelt, az alsó kissé duzzadt, az áll rongált. […] az arc enyhe aszimmetriája, a finom, kicsit kesernyés mosolyú száj, a gyengén előreugró nemesívű áll, ügyes faragó kezére vallanak.”



Légies szépségek

A Déri Múzeum Polgári sikk című időszaki kiállítása az 1860-as évektől az 1940-es évekig tartó korszak divatjának legérdekesebb változásait mutatja be.
E korban a kiegészítők, közülük is a legyezők hangsúlyos szerepet kaptak. Álombéli utcakép mutatja be őket a kiállítás falán. A divatos legyezők ugyanis nemcsak a báli ruhák elmaradhatatlan tartozékai, de akár utcai viselethez, korzózáshoz is használták őket. A kor divatos darabjai, a régi rokokó legyezők utánzatai csipkéből készültek. A kiállítás legyezőfalán látható, barna küllőkre ragasztott alkalmi kiegészítő anyaga is fekete csipke, rajta virágos, leveles, indás motívumok, dús díszítése figyelhető meg. Kedveltek voltak a papír legyezők is, helyet kapott a tárlatban egy olyan darab, melynek egyik oldalán virágos ágak között debreceni látképek, középületek és Csokonai szobra is felfedezhetők. Másik oldalára pedig a debreceni egyetem javára rendezett színielőadás szereplőinek fényképei kerültek. Népszerű volt egy-egy kirándulás megörökítése is. A fából készült, áttört küllős legyezőn két festett kék-rózsaszín virágcsokor között Abbázia fényképe látható. A legyezők az alkalmaknak megfelelően is különböztek egymástól, a nappali egyszerű, kevésbé ékes volt, míg a báli gyakran tolldíszes. Az 1880-as években jelentek meg a japán mintás darabok, melyek e távoli ország motívumkincsét, csodás természetábrázolását tükrözik. A faküllős legyezőn festett faágon hintán ülő madárka, repülő pillangó látható. Hasonló idilli hangulatot tükröző motívum köszönt vissza a bemutatott finoman munkált legyezőtokon. A lakk, festett selyemmel bélelt tartó belső díszítésének látványa – dúsan virágzó indás virágokkal, madarakkal – páratlan  élményt nyújt. 



Előző cikkeink:

A Magyar Postatakarékpénztár 10 koronás pénzjegye 1919-ből
„Verejtékes” pohár
„Férgecskék” bölcsőinél

Borbély Szilárdra emlékezve
Jelmezbáli emlék