Déri Múzeum

Néprajzi gyűjtemény

Múzeumunk néprajzi gyűjteménye közel harmincezer műtárgyat számlál, ebbe a három magángyűjtemény két-két ezres kollekciója is beletartozik. Itt őrizzük Déri Frigyes 350 darabos néprajzi, grafikai gyűjteményét is, amelyet 150 archív fotó is kiegészít. A műtárgyak mellett közel négyezer tételes adattárat, ötezernél is több felvételt tartalmazó diapozitív tárat, valamint hang és video felvételeket is gondozunk, ezek jelentős része ma már digitalizált formában is hozzáférhető.

A XX. század elején a múzeum néprajzi gyűjteményébe - hiszen ekkor még kizárólag városi múzeum - elsősorban olyan tárgyak kerültek, amelyek a debreceni cívisek, kézművesek tárgyi kultúráját reprezentálták. Zoltai Lajos következetesen gyűjtötte a kézműipari együtteseket (a kézművesek termékeit és szerszámait), ezen túl a debreceni és nádudvari kerámiából kialakított kollekció is szisztematikus gyűjtőmunkájára utal. Ecsedi István munkásságának eredményeként a hortobágyi pásztorélet, valamint a tiszántúli halászat és vadfogás tárgyi világával tágult a gyűjtemény. Az 1930-as évek végéig a néprajzi tárgyak több mint  kilencven százaléka Debrecen közigazgatási területéről, illetve közvetlen környezetéből származik, a fennmaradó hányad pedig érzékletesen jelzi a város gazdasági és kulturális kapcsolatainak irányát, amely elsősorban a tágabb alföldi régió, illetve Erdély felé mutat.

Alapvető és hosszú távra szóló változást jelent a debreceni Déri Múzeum néprajzi gyűjteménytárának életében az, hogy 1938-ban Déri György népművészeti magángyűjteményét Debrecennek ajándékozta. Hatására megváltozott a gyűjteménytáron belül az egyes tárgycsoportok tematikai aránya, hiszen jelentősen megnövekedett a népművészeti tárgyak száma, ezentúl földrajzi határa is kiszélesedett. A Déri György-gyűjtemény kiállításához kiegészítő gyűjtéseket Lükő Gábor végzett. A háborús években és az azt követő időkben a gyarapodás mérséklődik. Az 1960-as 70-es években azonban változás történik. Béres András jóvoltából számos népművészeti tárgy, később Varga Gyulának köszönhetően nagyobb tárgykollekciók, teljes műhelyberendezések kerülnek ekkor a gyűjteménybe. Közel húsz év alatt az őrzött tárgyak száma megduplázódott. Az 1980-as években a számszerű gyarapodás lelassult. Ez jellemzi az 1990-es éveket is, ám ekkoriban az országhatáron túlról származó, elsősorban népművészeti jellegű tárgyak is szép számmal kerültek be a gyűjteménybe. A Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának segítségével például kalotaszegi és széki festett bútorok és viselet együttesek. 

Az utóbbi években nagyobb, összefüggő tárgyegyüttesek megvásárlására is lehetőség nyílt, jellemző a karakteres magángyűjtemények beolvadása is. A 2000-es években először Debrecen városának letétjeként Sipos József magángyűjteményét kapta meg a múzeum, amely igen értékes erdélyi kerámia anyagot, s egyéb népművészeti értékű tárgyakat, viseleteket, faragványokat tartalmaz. Egy másik, szintén döntően erdélyi származású tárgyakat tartalmazó magángyűjtemény, Bódi Istváné is pályázati támogatás segítségével került a múzeumba. Ebben a gyűjteményben a kerámia és a kályhacsempe anyag a legértékesebb.

A gyűjtemény egyik különleges tárgya:

Gyékényből készült dohánytartó edény, kalapos emberfejet ábrázoló fedővel. A tárgy még a 20. század elején került a múzeum birtokába. A városi múzeum korabeli kiállításán, s a későbbi átrendezések során is felbukkan, hol vitrinben, cserépedények között, hol enteriőrbe helyezve. A Hajdú-Bihar megye népművészetét bemutató, az 1980-as években kiadott reprezentatív kötetben színes fotón szerepelt, s a tavaly megnyílt állandó kiállításban a cserép dohánytartók között ismét helyet kapott.