Déri Múzeum

Mit csinál a...

... gyűjteménykezelő?

Szezám, tárulj!

Ismeri és szereti őket. Védi és gondjukat viseli. Viszi, hozza, utazni segíti a kicsiket és nagyobbakat.
Mintha kincsesbarlang őre volna… Ismerjék meg a Déri Múzeum egyik gyűjteménykezelőjét, Mózsi Anitát.

Milyen feladatokat rejt ez a munkakör?

 Mózsi Anita:  Egy gyűjteménykezelőnek remek munkája és rendkívül jó dolga van! Hálás és büszke vagyok, mert szerencsémre a Déri Múzeum legszebb gyűjteményében dolgozhatom. Láthatom, érinthetem a gyönyörű tárgyakat. S hogy mit csinálok? Ügyelek a műtárgyakra, probléma esetén, vagy amikor egy kiállítás formálódik, egyeztetek a restaurátorral, a muzeológussal, tervet készítünk a hibák kijavítására. Csakugyan ismerem és nyilvántartom a gyűjtemény darabjait. Szállítom is őket, ha szükséges a saját, vagy más múzeumban készülő kiállításhoz, végzem a papírmunkát, egyszóval gondját viselem a tárgyaknak a legjobb tudásom szerint.

Melyik is az a „legszebb gyűjtemény”?

MA: A múzeum Iparművészeti gyűjteménye. Számát tekintve nem a miénk a legnagyobb egység, de nálunk van a legszerteágazóbb és a legtöbbféle tárgycsoport.
     Múzeumunk névadója, Déri Frigyes nagyon jó szemmel és nagyon jó ízléssel válogatta össze a gyűjteményt, amiben sok minden más mellett fegyverek, japán, kínai, egyiptomi, honfoglalás kori, antik görög–római tárgyak is találhatók. Nagylelkű adományozása nyomán ezek bekerültek a Déri Múzeum anyagába, s az intézmény így olyan kiemelkedő szerepet kapott, ami csak budapesti múzeumoknak adatik meg. A japán gyűjteményünkben található hasonlóan értékes tárgyak hazánkban csak a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban vannak, a Szépművészeti Múzeum pedig hamarosan a mi szarkofágunkkal egészíti ki egyiptomi gyűjteményét egy időszaki kiállításra. Az iparművészet kollekciónk pedig igazán mind közül a legszebb: bútorok, kerámiák, porcelán, fajansz és kőedények, kávés- és teáskészletek, ónkannák, patyolatkendők, tálak, melyeket a református egyház szertartásai során használnak, textilek, viseletek, terítők, játékok, ötvösművészeti tárgyak – szinte felsorolhatatlan mennyi gyönyörű tárgy van itt!

A gyűjteménykezelő szíve elég gyakran fájhat, hiszen látja ezt a rengeteg csodát, a látogatók elé viszont nem kerülhet oda minden?!

MA:  Igen, ez szomorú dolog, de az állandó és az időszaki kiállításaink azért sok lehetőséget adnak. Azok is, amelyeket mi rendeztünk-rendezünk, de az is nagy megtiszteltetés, ha egy másik múzeum kér tőlünk egy tárgyat, s ott szerepel, hogy tulajdonosa a debreceni Déri Múzeum. Így reménykedhetünk abban is, hogy kedvet kap a látogató és megnézi, milyen kincsek vannak még itt.

Milyennek kell lennie egy jó gyűjteménykezelőnek?

MA:  Szeretni kell a tárgyakat. Mindegyik különleges, nemcsak amelyik csillog, amelyik első ránézésre mutatja szépségét, mint egy aranyozott tárgy vagy egy elefántcsont váza. Szeretni kell őket,  gondozni kell őket, mert megérdemlik, különösen ebben a mostani világban, amelyben a tárgyak jönnek és mennek, nem maradandók. Fontos a jó emlékezőtehetség, fontos ismerni és követni a tárgyak életét, s persze jó gazdának kell lenni, vigyázni kell arra, hogy a több száz-, de akár ezeréves tárgyak a történelem részeként megmaradhassanak.

Utóbbi nem pusztán a gyűjteménykezelő számára fontos…

MA: Természetesen. Ezért beszélünk nemzeti kulturális örökségről, ami azt jelenti, hogy a múzeumokban őrzött tárgyakban olyan információk őrződnek meg a múltunkról, melyet semmiféle írásos dokumentum nem tud számunkra átadni. A tárgyak képesek arra, hogy fölidézzék az egyszer volt ember arcát és mozdulatait. Szinte magunk előtt láthatjuk őket. Vagyis a történelem olyan megtapasztalását teszik lehetővé, melyre egyetlen más intézmény sem képes. Nemcsak a látogatók figyelmét képesek felkelteni szépségükkel, hanem gondolkodási és megértési folyamatot indítanak el. A nemzeti önismeret és a történeti tudat létrehozásában a múzeumok nélkülözhetetlenek.

A „Polgári sikk” létrehozásában milyen feladat jutott a gyűjteménykezelőnek?

MA:  A kurátorral együtt kiválogattuk mindazt, ami ebbe az időszakba illik, s többségükben ezek „nőies” tárgyak. Ma is több a női, mint a férfiholmi, s nem volt ez másként az előző században sem. Láthatunk ruhákat, viseleteket, sokféle használati tárgyat, akkor divatos alsóneműket: melltartók, fűzők, alsószoknyák, sokat akár furcsának, megmosolyogtatónak is találhatnak a látogatók.  Találkozhatnak aztán báli, estélyi táncrendekkel, legyezőkkel, csokortartóval, mind-mind azt mutatja majd, mennyire másképp működött akkor a világ. Lesznek különböző ruhakiegészítők, gyöngyös gallér, zsabók, gyönyörű kézimunka mind. A kiállítás a szecesszió időszakát is felöleli, válogattunk a szép üvegtárgyak közül is, amelyek erre az időszakra jellemzők.

Van kedvenc tárgy?

MA:  Túl sok is van! Nőként majdnem minden, mert ezek szép és különleges darabok. Egy kedvencet méltatlan lenne a többiekkel szemben kiemelni. Nekem egyként kedvesek a legyezők például, amik a báli hangulatot idézik meg, de sok szempontból egy férfineszesszer a benne lévő illatszeres és pipereüvegcsékkel együtt, vagy egy kesztyűtágító, cipőgomboló is érdekes, szokatlan látvány. A maga nemében minden tárgy szép és különleges. Nyilván azt szeretnénk, hogy a látogató is ezt lássa, ilyennek lássa.

Úgy képzelem mindegyiket, persze mindet másért lehet szeretni, de biztosan van olyan kiállítás, ami az ember szívéhez mégis kicsit közelebb áll...

MA: Mindegyik fontos, amin dolgozunk, hiszen kiállítást építeni fantasztikus dolog, no és persze nagy felelősség is, hiszen szeretnénk, hogy a betérők azt érezzék, múzeumba jönni, élményt kapni jó dolog. Nagyon nehéz munka ez, nagyon hosszú folyamat, de kreatív is, és jó érzés megmutatni azokat a műtárgyakat, amelyeket mi érdemesnek tartunk erre. A „Polgári sikk”-ben a tárgyak között van olyan, amelyik sosem, s akad, ami már nagyon régen szerepelt kiállításon. Reméljük a látogatók is úgy gondolják majd, hogy ez az anyag megmutatásra érdemes!

Készítette: Dallos-Nagy Krisztina


Előző cikkeink:

Mit csinál a kiállításrendező, látványtervező?

Mit csinál a restaurátor?