Déri Múzeum

Kilencven éve nyílt meg a Déri Múzeum

„Építsünk hajlékot a múzsáknak”
Kilencven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Déri Múzeum

Debrecen kulturális életében jelentős helyet foglal el az 1920. június 4. és 1930. május 25. közötti időszak. Akkor, amikor az ország egésze a trianoni döntés által okozott veszteség bénultságában éli mindennapjait, Debrecenben a város arculatát évszázadokra meghatározó két, oktatási és művelődési intézmény kezdte meg működését: a Tisza István Tudományegyetem és a Déri Múzeum. A szomorú emlékű diktátum hatására az oktatás és a múzeumügy is súlyos veszteséget szenvedett. Elcsatoltak egyetemeket, de a trianoni események után a múzeumok közül hatvannál is több került Magyarország határain kívülre, felbecsülhetetlen értékű műkincseikkel együtt. Ennek fényében meghatározó volt Déri Frigyes nagylelkű felajánlása, amelyben Debrecent választotta a gyűjteményét bemutató múzeum helyszínéül. Támogatása nem pusztán a gyűjtemény ajándékozására terjedt ki, az építkezésre is jelentős összeget különített el. Sajnos, a helyszín kijelölése elhúzódott, az építkezésre szánt pénz elvesztette értékét, így végül Debrecen városa vállalta magára a múzeum felépítését. A helyszín kijelölésekor végül Déri Frigyes határozott kérése segített, mert a mecénás a város központjában látta egyedül felépíthetőnek a gyűjteményének helyet adó épületet. Így esett a választás az egykori Füvészkertre, a 19. század második felének modern, 1923-ra megkopott üvegházának és növénykertjének helyet adó telekre.
Az alapkő letétele óriási ünnepség keretében történt.

A helyi lapok vezércikkben számoltak be az országos jelentőségű eseményről.
Hajdúföld, 1923. szeptember 23. Debreczen V. évf. 216 sz. kedd
„A Füvészkert ünnepi díszben:
A Déri Frigyes nemes adományából keletkezett muzeum alapkövének ünnepélyes letétele szeptember huszonharmadikán délután négy órakor kezdődött a kollégiumi Füvészkertben.
A kert kapujától egészen a gyeppázsittal és zöld girlandokkal feldíszített s lobogódíszbe öltöztetett üvegházig – hol az ünnepélyes aktusnak kellett lefolynia – debreceni középiskolások cserkészcsapatának kettős sorfala fogadta a vendégeket.
Azon a helyen, hol rövid egy-két év alatt a hatalmas Déri-palota kupolája fog az ég felé domborodni, egy kicsiny üreges téglakocka volt építve. Mellette egy asztalra helyezve a szürke márványból készült díszes fedőlap s rajta nagy sötét betűkkel D. F. M. 1923.
Jóval négy óra előtt teljesen megtöltötte az ünnepségre meghívott közönség az alapkő körül elhelyezett egy pár száz ülőhelyet. A kultuszminiszter, valamint a többi előkelőségek társaságában néhány perccel négy óra után érkezett meg Déri Frigyes kormányfőtanácsos, akit a közönség lelkes éljenzéssel fogadott.
Az üvegház előtt rögtönzött pódiumon foglaltak helyet: középen Déri Frigyes és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, dr. Czakó Elemér államtitkár, dr. Orsós Ferenc, a Tisza István Tudományegyetem rektor magnifikusza, dr. Láng Nándor egyetemi professzor, Hadházy Zsigmond főispán, Csóka Sámuel polgármester, gróf Degenfeld József református egyházkerületi főgondnok, dr. Révész Imre református lelkész, egyházkerületi főjegyző és még többen. A közönség soraiban ott láttuk a Debrecen város előkelő társadalmának legnagyobb részét, a polgári és katonai hatóságok képviselőit, az egyetem tanári karát és még számos előkelő személyiséget.”
Magáról az alapkő letételéről pedig ekként ír a lap tudósítója:
„Ünnepélyes, megható pillanatok következnek ezután, Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek a rézhengert lehelyezik az alapkőbe és ráteszik a súlyos szürke márványlapot. Ezután elsőnek a kultuszminiszter lép oda kalapáccsal kezében s hármat üt a kőlapra. Majd az ősz Déri Frigyes áll meg az előtt a pár téglakocka előtt, amely alapját fogja képezni élete nagy alkotásának… Nagy, néma csönd… Mindenki érzi ennek a pillanatnak az ünnepélyességét s az ősi Füvészkert fái, bokrai között egy halk áhítatos ima száll, Déri Frigyes imádkozik… Aztán a kőlapon háromszor cseng a kalapács, s Déri Frigyes emelthangon mondja: A magasságos Isten adja áldását e kulturális művünkre és vegye oltalmába szeretett hazánkat. Ebben a pillanatban az egész közönség feláll, és percekig viharosan ünnepli Déri Frigyest, aki könnyes szemekkel áll a szeretetnek és tiszteletnek ebben az elemi erővel feltörő nagy megnyilvánulásában.”

Az ünnepélyes alapkőletételt követően még hosszú évek munkája következett. A múzeum épületét végül 1928 decemberében adták át a kiállítást rendező szakembereknek. Nekik köszönhetően 1930. május 25-én Debrecen városa az ország legmodernebb múzeumépületében elhelyezett gazdag kultúrtörténeti kiállítással fogadhatta a látogatókat. Visszafogott elrendezésével és díszítésével megvalósult – az 1923 decemberében összehívott építkezési bizottsági gyűlésen megfogalmazott követelmény: „A múzeum és belseje a tudomány s a jó ízlés szempontjai szerint alakítassék.”

A szervezési és tervezési munkákban résztvevők közül sokan nem élhették meg ezt a pillanatot, így fájdalmas veszteség volt, hogy maga Déri Frigyes sem tudott jelen lenni. Álmai mégis valóra váltak, hiszen gyűjteménye az elmúlt 90 esztendőben Debrecen kulturális életének szerves részévé vált, s hisszük, ez így is marad minden időben!